Régóta csodálattal nézem a bútorfelújító hölgyek és urak munkáit a különböző Facebook csoportokban. Úgy gondolom csodás dolog, amit csinálnak. Nem kis munka egy-egy rozoga bútordarabot megjavítani, megszépíteni és újra használhatóvá tenni.
Amikor az új otthont tervezgettük egy dologban teljesen biztos voltam. Nem fogunk új bútorokat vásárolni, mert én is felújítani akarok. Szükségünk volt egy étkezőasztalra, székekre, két komódra és a stúdióba egy nagy szekrénysorra. Néhányat ezek közül ajándékba kaptunk az ismerősöktől. A többit pedig potom összegért vásároltam Marketplace-en. Mind felújítandó, egyik másik kifejezetten rozzant állapotban került hozzánk, de elszánt vagyok.
Alig vártam, hogy kitavaszodjon és végre nekikezdhessek valamelyiknek.
Az első választásom erre a két formás székre esett.
Az ikrek, mármint a szék-ikrek, vásárolt darabok. 1500Ft/db ért vettem őket. Kifejezetten rossz állapotban voltak, Úgyhogy egy kicsit meg is ijedtem a feladattól, de még mindig ez tűnt a „legkisebb falatnak” az összes felújítandó bútor közül.
Nulla tapasztalattal semmi tervem nem volt hol kezdjem. Nem nagyon akartam belemélyedni a fellelhető oktatóanyagokba. Nem akartam tanácsot kérni vagy elmélkedni róla, hogyan kéne. Csak csinálni akartam.
Megsimogattam és elneveztem a székeket. Karola és Karolina.
– nagyon misztikusan hangzik, de egyszerűen rájuk akartam hangolódni.
Egy fürdetéssel kezdtem. Mivel durva vegyszert nem akartam használni, csak egy sima mosogatószeres vízzel, puha szivaccsal mostam át őket. Ez így persze nem sokat használt. Kb. a port sikerült csak eltávolítani, de nem is akartam többet.
Megvizsgáltam a törött részeket.
Ezek kijavítása tűnt a legnehezebbnek. A szék lábai között, szépen ívben hajtott elemek be voltak törve. Szerencsére a legnagyobb törésnél is csak az ív fele sérült, de maga az idom egyben maradt. Nem kellett cserélni, csak kijavítani.
Találtam itthon Pattex fa ragasztót.
Ezzel bekentem a törést, majd egy zsebkendőt a „sebre” tekerve egy asztalos szorítóval összenyomtam. A zsebkendőt azért tettem rá, hogy a szorító ne legyen ragasztós. Lehet, hogy butaság, de bevált.
Egy éjszakát hagytam száradni, majd miután levettem a szorítókat egy papír körömreszelővel csiszoltam meg a felületet. A papír ezzel le is jött és volt nincs sérülés.
A sok törés miatt és főleg, mert csak két szorítóm van, ez napokig tartott, de megérte vele bíbelődni.
Közben persze a többi problémát is igyekeztem orvosolni. Például, hogy a fa felülete szálirányban millió helyen tele volt apró repedésekkel.
Gondolom, mert öreg és nagyon kiszáradt…. valószínűleg alapos csiszolással el lehetett volna tüntetni ezeket a repedéseket, de semmiképp nem akartam „elcsiszolni” az íveket, úgyhogy inkább az egész széket nagyon vékonyan, mintha krémeztem volna, átsimogattam Poli-Farbe folyékony fával. Ebből boróka színű volt itthon, de nem zavart mivel biztosan tudtam, hogy festeni fogom a széket.
Ez az elhatározásom azért megingott néhányszor a műveletek során, ugyanis minél többször csiszoltam át a fát, minél többször simogattam végig, annál szerelmesebb lettem beléjük. Végül mégis az eredeti tervnél maradtam és festettem.
Na de térjünk vissza oda, hogy a repedéseket milyen szépen eltüntette a folyékony fa. Újabb egy éjszakás száradás után egészen finom csiszolópapírral csiszoltam végig a felületeket. A sok pici, sötétebb árnyalatú csík, mind egy-egy repedés volt korábban.
Az ülő felület teljesen hiányzott. Ennek pótlására a fáskamrában kerestem egy rétegelt lemezt. Jó öreg darabot találtam csak, ami megszürkült és kicsit meg is vetemedett már….
Mivel nem akadt más ebből vágtam ki a megfelelő méretű és formájú darabot. Ehhez először egy kartonból készítettem sablont, majd annak segítségével rajzoltam fel a pontos ívet a rétegelt lemezre.
Közben egy 4*2cm széles lécből készítettem merevítést az ülőfelület alá, a háttámlához közelebb eső íves részre. Ennek később lesz jelentősége.
A méretre szabott lécet ragasztottam, majd két apró szöggel is megerősítettem kívülről. A szögeket jó mélyen beütöttem és a fejüket a folyékony fával tüntettem el.
A rozzant rétegelt lemezt, azért csak helyre kellett hozni, úgyhogy egy széles fejű csavarhúzóval egyszerűen letoltam róla a felső réteget. Na jó, annyira nem egyszerűen. Izzadtságos munka volt, de szükséges.
A megpucolt lapokat végül alaposan megcsiszoltam.
Most kérdezhetitek, hogy miért csak ilyen kis ülő részt vágtam. Elárulom. Azért, mert Karola és Karolina a jövőben más funkciót fog betölteni. Nem ülni fogunk rajta.
Ezzel készen is volt az előkészítés.
A festék választáson nem gondolkodtam sokáig.
Ha emlékeztek még, a 2018-as Paksi Atomerőmű Alkotó Energia Pályázatán elért 3. helyezésért három kupont kaptam.
Nevezetesen az Azúr bagolytól, a Lignocolortól és a Nemiskacattól. Ezeket tavaly év végén váltottam be. A költözés miatt éppen aktuális volt. Mondanom sem kell, mennyire szerencsésnek érzem magam, hogy lehetőségem nyílt kipróbálni ezeket a festékeket.
Az Azúrbagolytól kapott kuponból Uszadékfa színű tejfestéket és Tungolajat vettem, ezeket a fa konyhapultra használtam, persze maradt belőle jócskán. Később majd írok ezekről is.
A Lignocolortól „Stone” színű krétafestéket és Natúr-átlátszó Bútorwaxot választottam, ezeket a stúdióban a szekrénysorra szánom, de azt most még túl nagy munkának érzem. Kell hozzá még pár apróbb felújítás, hogy bele merjek vágni.
A Nemiskacattól Athenian Black Annie Sloan Chalk Paint feséket és hozzá Annie Sloan Clear Waxot vettem. Ez került a székekre.
Az első tapasztalatom ezzel a festékkel, hogy nagyon sűrű. A gyakorlottabb kezek biztosan sokkal ügyesebben bánnak vele, de nekem ecsetvonásos lett a felület elsőre. Gondolom az sem segített, hogy a kertben a napon dolgoztam vele., úgyhogy az első próbát alaposan vissza kellett csiszolnom.
Őszintén megvallom, én nem szeretem a direkt koptatott felületet… valószínűleg, mert még nagyon ügyetlenül koptatok. Na de majd ebbe is beletanulok egyszer. Viszont Karola és Karolina teli színt kívánt, úgyhogy fogtam a festéket, kivettem belőle egy adagot és egyszerűen vízzel behígítottam.
Így sokkal kenhetőbb lett számomra.
Mivel bútorfestő ecsetre már nem futotta egy széles decoupage ecsetet használtam. Lehet, hogy valójában ez okozta a problémát, hogy a nem megfelelő ecset nem teríti szépen a festéket és nem a festék sűrűsége, vagy a nap volt a gond?
Viszont hígítva szépen terült. jól fedett a festék. Azért adtam nekik két réteget.
Ezúttal már nem lett csíkos. Pillanatok alatt megszáradt, de azért adtam még egy kis időt a festéknek a viasz előtt.
Először a Annie Sloan waxszal kezdtem, de nem volt az igazi. Maga a vax kellemes állagú, jól kenhető, de határozottan rossz választás volt a világosat választani a fekete festék mellé…. nem is tudom, hogy gondoltam…. a fekete bizony a sötét viaszt igényli. A Pentart Befejezőviaszából volt itthon sötét, úgyhogy váltottam.
Igazam lett. Gyönyörűen életre kelt a fekete festék. Ilyennek képzeltem.
A festési folyamatokat persze elfelejtettem fotózni, de egy kép azért akad. Itt A jobb oldali széken már rajta van a Pentart Befejezőviasz, míg a bal oldalin még csak a nyers festék van fent.
Így már majdnem készen is voltam. Nem végeztem fél munkát. Vagy mégis?….
Hogy az eleje miért nem kapott törődést? Említettem, hogy új funkciót kapnak, ugye?
Nos a hálószobába szántam őket, szobainasnak.
Úgyhogy miután elkészültek….
…kettéfűrészeltem őket, pont az ülőfelület alá került plusz merevítés vonalában.
Igen, kicsit nekem is fájt. Ha az egészet kipofoztam volna, simán maradhattak volna eredeti funkciójukban is, de én éppen erre szántam őket és már nagyon vártam, hogy a helyükre kerüljenek.
A vágás felületét még kicsit megcsiszoltam, lefestettem, viaszoltam, aztán két pici L-vassal rögzítettük őket a falhoz.
Karola Janek oldalán kapott helyet a hátsó falon, Karolina pedig az én oldalamon, közvetlenül az ajtónyílás és a rá merőleges komód között.
A fal szegélye még hiányzik és persze a komód átfestése is listán van.
Az ülő felületre pedig még kárpitot tervezek, fekete-fehér geometriai mintás textilt álmodtam meg, de a karantén miatt most nehézkes a beszerzés, úgyhogy ezzel még várnom kell. Ha meglesz az is és befejezem, majd megmutatom őket készen.
Nem vagyok egyáltalán bútor szakértő, így nem tudom jó vásárt csináltam e velük, de a vételárat, a befektetett munkát és a végeredményt összevetve maximálisan elégedett vagyok. Néhány nap távlatából már bizton állíthatom, hogy ez volt a legjobb dolog, amit ebből a két székből alkothattam. Karola és Karolina dísze lett a hálószobánknak. Nagyon büszke vagyok, hogy ilyen szépen sikerült helyrehoznom őket.
Ha tetszett ez az átalakítás és szívesen olvasnál még hasonló ötleteket, akkor követhetsz a Facebookon, vagy az Instagramon. Ha pedig kérdésed, vagy épp tanácsod lenne a témával kapcsolatban leírhatod hozzászólásban, vagy írhatsz privát üzenetet a képernyőn megjelenő Messenger jelre kattintva.
