Még egy utolsó alkotás a tél jegyében, aztán kezdődhet a tavaszi zsongás.
Ritkán használok előre elkészített szalma koszorú alapot, de időről-időre szeretek visszatérni ehhez a testesebb koszorú fazonhoz. A mostani elképzelésemhez azonban, még ezt is túl keskenynek találtam. Mivel az alap magasságán nem akartam változtatni, ezért csak a külső és belső íveket toldottam meg egy-egy réteg polifoam csíkkal. A méretre vágott csíkokat kétoldalú ragasztóval rögzítettem, majd maszkoló szalaggal dolgoztam el. A kétoldalú ragasztó jó döntésnek bizonyult, mert a maszkoló szalag felragasztása közben elmozdult volna a polifoam.
A maszkoló szalag külső viaszos felülete, nem ragasztható stabilan ragasztópisztollyal, ezért erre még egy réteg egyszerű, vászon anyagot tekertem. Fehér színt választottam, mert tervem szerint az egész kopogtató a végére hófehér színű lesz.
Anyukáméknál ősszel kivágtunk egy beteg fát, aminek szép egyenes gallyai voltak. Ezeket akkor a levelektől megtisztítva megmentettem és haza hoztam. A tél folyamán szépen kiszáradtak, így mostanra jól ragasztható alapanyag lett belőlük.
Ehhez a koszorúhoz az ujjnyi vastag gallyakból egy kis kötegnyit aprítottam fel, majd az alap külső ívétől, soronként befelé haladva, hosszában ragasztgattam fel őket. A rögzítéshez ragasztópisztolyt használtam. A külső ívre hosszabb, kb. 5 cm-es, a belső ívre kicsit rövidebb, kb. 3 cm-es darabok kellettek.
A sorokat szándékosan egymástól elcsúsztatva ragasztottam fel, mert a „vessző” alapomat szeretném majd kicsit összemosni a díszítéssel. A kis ágacskák természet adta egyenetlenségei miatt a sorok között itt-ott kilátszik a fehér vászonanyag. Ez nem baj, mert a végén a gallyakat fehérre fogom festeni, de azért a nagyobb hézagokat izlandi zuzmóval töltöttem ki. Ezt úgy volt a legegyszerűbb, hogy a résbe ragasztót nyomtam és egy fa pálcával tömködtem be a zuzmót a gallyak közé.
Az koszorú üresen hagyott felét termésekkel szerettem volna díszíteni. Ehhez nagyjából egyforma méretű terméseket válogattam össze. A színük nem volt mérvadó, mert ezt a részt is fehérre szándékoztam festeni, így inkább csak a forma és a méret számított a válogatásnál. A terméseket szorosan egymás mellé ragasztottam fel, hogy az egész alapot takarják. Ahol igényelte izlandi zuzmót is dolgoztam közéjük.
Miután körbeértem a dísztéssel és minden nagyobb hézagot kitöltöttem zuzmóval, első körben fehér akril sprayvel fújtam le az egész koszorút. A spray, az ecsettel szemben a legkisebb hézagokba is be tud jutni ezért az ecsetelés előtt szoktam használni, hogy biztosan mindenhol kapjon festéket a koszorú. Sajnos azonban ez a fajta festék inkább csak hamvasít, de nem lehet vele egységes fehér felületet elérni, ezért száradás után ecsettel vittem fel a fehér akril festéket, amitől már szép egységes hófehér színt kaptam.
Utolsó felvonásként négy horgolt hópelyhet készítettem, amiket textil keményítőbe mártottam, majd egy polifoam csíkra kisimogatva szárítottam meg. Ehhez mintát ebben a Pinterest albumomban találsz. A kikeményített hópihék is felkerültek a fehér kopogtatóra és mivel a friss hó önmagában csodásan csillog, ezért meghintettem az egészet fehér csillámmal és néhány apró csillogó strasszt is ragasztottam rá. Legvégül a megfelelő helyre egy akasztó került. Ennek rögzítéséről itt olvashatsz bővebben.
Ha tetszett az ajtódísz kövess a Facebookon vagy az Instagrammon, ahol még több általam készített lakásdekorációt találsz.
