Az Alice projekt (part 3) – buktatók

A Csodaország ihlette húsvéti dekorációnk következő szakaszához értem.

Az előzményekről part1 és part2 olvashatsz, most pedig a történet folytatódik….

Még mindig Csodaország, még mindig a megtervezett tojások megalkotása…

Az előző bejegyzést a koronás tojással és Cheshire Cat 3D fogsorával zártam. Ezúttal a Nyuszis-Kalapos témát folytatom, az órás tojáson munkálkodtam tovább.

Kisebb fejtörést okozott az órás tojás alá tervezett fodor-gallér elkészítése. Ahogy az lenni szokott… annyira egyszerűnek tűnt. Gondoltam kikeményített szalagból felvarrom… csakhogy nincs itthon keményítő. Én meg persze azonnal akartam… Gondolom, a legtöbb alkotó beleszalad ebbe néha, hogy ugyan tudja, hogy lenne egy sokkal egyszerűbb megoldás, de mégis a nehezebb utat választja. Velem gyakran van így. Ebben az esetben is várhattam volna, míg alkalmam van beszerezni egy flakon keményítőt, vagy használhattam volna cukrot vagy zselatint a keményítéshez, de nem. Utóbbi kettő persze csak akkor jutott eszembe mikor már megküzdöttem a feladattal és elkészült a gallér. Merthogy elkészült. Na de kezdjük az elején.

Első körben úgy spekuláltam, hogy szaténszalagból készítem el a fodrot. Persze nem volt megfelelő szélességű szalagom, úgyhogy kerestem egy, szerintem lepedővászon anyagot… tudjátok azt a jó ropogósra vasaltat… és letéptem belőle egy szélesebb csíkot. Olyan részét választottam az anyagnak ahol a gyári széle van, hogy a fodor ne rojtolódjon ki.

Gondoltam a merevséget megadhatom, ha a gallért egy drótból hajtott gyűrűre készítem.

Az anyagsávon azonos távolságokat jelöltem ki, majd a hegyesre vágott drótot végigfűztem rajta…. nem jött be. Az anyag túl széles volt a drót ahhoz túl merev, hogy a végeket szépen el tudjam dolgozni.

A második ötlet már hatékonyabbnak bizonyult. Először is keskenyebbre szabtam az anyagot, majd ismét kimértem a közöket és egy sima cérnával varrtam végig a fodrot, de úgy, hogy minden hajtáshoz egy pici ezüst kásagyöngyöt húztam a tűre.

Ez jó megoldásnak tűnt, aztán persze túlspiráztam. Egy-egy gyöngyöt bevarrtam kívülre is a közökbe. Ez viszont nagyon ívre hajtotta a gallért, amit még tetéztem azzal, hogy a közepébe egy félbevágott tojást ragasztottam, hogy merevítést adjak neki és majd a tojáshoz illetve a talphoz tudjam rögzíteni a gallért. Sok volt.

Kiszedtem a tojást, kibontottam a külső gyöngysort és vissza egyenesítve a gallért egy pont megfelelő méretű, műanyag üdítős kupakot ragasztottam be merevítésnek. A kupakot kilyukasztottam, hogy a tojást a talphoz rögzítő pálcát majd át tudjam rajta vezetni.

Így már elégedett voltam a gallérral. Jöhetett a következő lépés. Az esztergált törzseknek talapzatot kellett készíteni, hogy stabilan tartsák a tojásokat.

Mindenféle kerek dolgot hozzájuk próbáltam, de semmi nem tetszett…. a befőttes üveg kupakja túl keskeny, a fa szelet túl szabálytalan, az meg hogy egy kaspóba állítsam, szóba sem jöhet. Tipródtam mi legyen, aztán eszembe villant egy kép…. és igen “megint a Bardócz Évi”, hát mit tegyen az ember lánya, ha egyszer ilyen csodás alkotók munkáját lesi nap, mint nap a neten? Naná, hogy ihletet merít! 😀 Bizony Évi kőlámpája hozta meg a megoldást. Aki nem tudná, bár nem hiszem, hogy olvas engem bárki, aki ne ismerné Évit, de azért pontosítok, Hosszú Bardócz Éváról van szó és az ő kőpasztával átdolgozott lámpájáról, amit ITT leshettek meg. Hihetetlen néha az agyunk melyik bugyrából jön elő az ihlet. Igaz?

Szóval a kőlámpa fazonja jutott eszembe. A csodás íves, domború formák mellett a karakteres szögletes talapzat. Tökéletes, stabil, királyi!

A többi már simán ment.

Volt két krémtúrós dobozkám eltéve, amibe mécseseket szoktam önteni gipszből. Ezek mérete tökéletesen passzol a ketté vágott esztergált korlátelemhez, úgyhogy ebből készítettem el a talapzatot. Vagyis ebbe. Karácsonykor lehetett kapni a Dm üzletekben hobbybetont. Valami csoda egy dolog. A sima betonnal ellentétben gyorsan szárad, majdnem, mint a gipsz, viszont annál jóval keményebbre. Talán a Pentart Dekor Clayhez tudnám hasonlítani, csak kicsit durvább beton szerűbb kivitelben.

Ebből öntöttem ki a talapzatot. Ahhoz, hogy az esztergált törzseket stabilan hozzá tudjam majd rögzíteni a beton négyzetekhez, egy-egy csavart vasaltam a betonba. A trükk az volt, hogy mivel a forma nekem fejjel lefelé jobban passzolt a konstrukcióhoz, ezért a csavart valahogy az öntőforma alján át kellett a betonba varázsolni.

Kilyukasztottam a dobozokat alul középen. A csavarra drótot tekertem, hogy biztosan ne mozogjon majd ki a betonból, majd áttoltam a lyukon és drukkoltam, hogy ne folyjon ki mellette a beton, amikor a tálkába öntöm. Hogy a formák egyenesen álljanak egy pohárra állítottam őket, így a csavarok zavartalanul kiállhattak az aljukból. Bekevertem a hobbybetont és öntöttem. Nem folyt ki.