Kering az interneten jópár olyan craft videó, amiben lufiba öntött gipszből készítenek óriási tojást… Régóta ki akartam próbálni ezt a technikát, mert olyan varázslatosan egyszerűnek tűnik, az eredmény pedig nagyon látványos.
Persze gyanítottam, hogy a látszat csal és valójában nem is olyan könnyű 😀 😀
Elárulom a tapasztalataimat ezzel kapcsolatban, hátha más is belevágna.
A tartósság érdekében én a sima modell gipsz helyett Pentart Modellező – formaöntő port használtam. Már az ősszel öntött tökszáraknál tapasztaltam, hogy ez az anyag keményebb, ellenállóbb lesz száradás után mint a hagyományos modellgipsz. Persze ez sem törhetetlen, de talán kevésbé érzékeny lesz az eredmény.
A port egy üvegben vegyítettem el a megfelelő mennyiségű vízzel. Hígabb tejföl állagúra kevertem. Egy lufit felfújtam megfelelő méretűre, megtekertem a “nyakát” és az üveg szájára húzta a nyílást.
Ezután fejre állítottam az üveget és átpumpáltam a keveréket a lufiba.
Az ujjaimmal összecsíptem újra a lufi nyakát és óvatosan lefejtettem az üvegről úgy, hogy a benne lévő levegő nehogy kiszökjön.
Elcsomóztam a száját, majd ezután nagyjából 20 percig forgattam folyamatosan a lufit. Óvatosan helyeztem át egyik kezemből a másikba, közben mindig fordítva rajta egyet az oldalán és billentve hol a teteje, hol az alja felé.
A benne lévő öntőporos elegy szépen terült és egy idő után éreztem, ahogy sűrűsödik. Na itt van az a pont, amikor már nagyon óvatosan kell forgatni, mert ha erősebben megnyomjuk, bizony be is reped. Végig azon rettegtem, hogy a lufi kipukkad és az egész stúdiót beteríti a formaöntő 😀 Szerencsére a lufi jobban bírta, mint reméltem, de a repedést nem véletlenül említettem. Az elsőnél, amit készítettem az alja repedt be, a másodiknál már óvatos voltam, de felül így is betört a tojásom.
Ez nem volt akkora baj, hiszen úgyis feltörtem volna.
A formaöntő először elkezdett melegedni, majd szépen megkeményedett. A lufit mostmár le lehet vágni a tojásról és formára lehet igazítani a törést is, de egy napig még érdemes száradni hagyni mielőtt folytatnánk.
Miután megszáradt a tojásom kevertem egy újabb adag öntőport. Ezúttal kicsit hígabbra készítettem az elegyet. Beleöntöttem a tojásba és körbeforgattam benne, hogy vastagodjon a tojás fala. Ez így egyszerűnek hangzik, de valójában a már száraz forma kirántotta a nedvességet az új rétegből és csorgatás helyett végül egy széles ecsettel kentem szét belül az anyagot, hogy legalább nagyjából egyenletes legyen…. nem lett az 😀
Mivel mindenképp szerettem volna hozzátenni ehhez a projekthez is valamit, a tojásomat először két rétegben lefestettem fehér dekor krétafestékkel, amit száradás után finoman megcsiszoltam. Aztán következett a barna befejező viasz.
Ez adta meg neki a fürj tojás alap színét.
A viaszt óvatosan dörgöltem fel a felületre, mert akármennyire is kemény ez az anyag, 2mm vastagon azért mégiscsak könnyen törhet. Mi lett volna, ha gipsz?! 😀
A tervem az volt, hogy egy óroiási fürjtojást készítek beőle, ezért a barnás foltos alapot ezután Patina folyadékkal fröcsköltem össze.
Ezt már többször próbáltam, de egyszerűen sosem sikerül úgy, hogy én magam ne legyek egy merő barna pötty….
A fröcsenéseket, néhol felitattam, ettől halványabb, elmosódott foltok lettek, máshol pedig hagytam megszáradni.
Van nekem egy gyönyörű kézműves, keramikus-zöld kínálóm, ami sajnos a lakásban nem fér el, ezért a Stúdióban szoktam használni.
Nem is találhattam volna jobb alapot ennek a hatalmas tojásnak! Egy barna iszalag koszorút tettem a kínálóba, majd erre helyeztem a tojást. Tökéletesen összeillenek. A tojás köré tollakat és virágokat rendeztem.
Estére egy mécses is került bele. Kedves húsvéti dekoráció lett így a kerti asztalon.
Azóta már többször elázott az esőben és jelentem remekül bírja ezt a szélsőséges bánásmódot is 🙂
Ha tetszett a cikk nézz fel a Facebookra, vagy az Instára, és kövesd be az oldalt, ha még nem tetted. Ott még több inspirációval és ötlettel töltöm meg a mindennapokat.
