Az előzményekben olvashattátok, milyen technikával készítem én a mára már igen széles körben elterjedt bakuli hóvirágokat. Most pedig a kompozícióhoz készült két kis tündér elkészítéséről mesélek.
Ez még egy tavalyi projekt volt, de akkor még annyira nehezen ment a blog írás, hogy végül nem került rá sor, hogy megmutassam. Viszont a képek megmaradtak és mivel most újra előjött a téma, kapok az alkalmon és megmutatom végre a kis tündérek születését.
Menjünk vissza az időben…
A tervek szerint az apró hóvirág-tündérek a rozsdás hóvirágjaim tövében pihenik ki a kora tavaszi kerti munka fáradalmait. Ez konkrétan meg is határozta az apróságok méretét. Olyan kis figurákat kellett alkotnom, amik elférnek a keskeny rönk szélén.
Test kialakításához először készítettem egy drót vázat, amihez egy 2cm- es fa golyót választottam fejnek.
A drótból hajtogatott testet szártakaró szalaggal vontam be, majd krémszínű gyapjúfonallal tekertem körbe.
A fonalat a figura lábánál kezdtem feltekerni, a lábfejnél egy csepp ragasztóval is fixáltam. A csípőnél fordulva a másik lábat is betekertem, majd a törzsön áthaladva a karok és utána ismét a törzs következett, hogy adjak egy kis vastagságot a középső szakasznak. Aztán fa golyó fejet felragasztottam a helyére.
A gyapjúval bevont alakok ezután tökéletesen a rönk szélére formáltam. Mint amit oda teremtettek 😉
A kis tündérek ruháját egy fodros gumiszalaggal oldottam meg, ami a kis körbetekert fodornak köszönhetően olyan hatást kelt, mint egy 20’-as évekbeli Flapper koktélruha.
A gumiszalagot a csípőnél kezdtem el az alakra tekerni, majd a válla felett is átvetettem.
A baba frizurájához egy drótszálat ragasztottam a fagolyó lyukába a fejtetőn. Erre építettem fel a hajkoronát. A natúr izlandi zuzmót ragasztópisztollyal rögzítettem a dróthoz és a fejhez.
Amikor megfelelő volt a hajzat formája, ragasztóspray-vel fújtam meg és megszórtam madárhomokkal és egy kis fehér csillámmal.
A szárnyakat drótból és nejlonharisnyából készíttettem. Erről a technikáról már itt írtam korábban. Ezúttal is a pillangóhoz hasonló formára alakítottam a drótvázat, amire felfeszítettem a harisnyát. A pillangónak ezúttal nem csináltam testet, csupán középen eltakartam a csomók nyomait.
A barnás harisnyát nem kellett festeni. Kevés ragasztóspray mindkét oldalára és ezt is megszórtam madárhomokkal és csillámmal, majd a tündérke hátára ragasztottam.
Arcot nem rajzoltam Nekik. Jobb szeretem az ilyen részleteket a fantáziára bízni. Így, ha szomorú vagyok, lehet szomorú, ha vidám vagyok, lehet vidám is a kis tündér.
Ha még nem készítettél bakuli hóvirágot és jól jönne egy kis útmutató, vagy csak szívesen elolvasnád én, hogyan készítem ezt a közkedvelt tavaszi dekorációt, akkor IDE kattintva megnézheted.
Ha van kedved kövess a Facebookon, ott mindig jelzem, ha úgy cikk kerül fel a blogra.
Fantasztikus kézügyességre vall. Nem győzöm csodálni! Köszönöm az élményt.
Nagyon kedves vagy, köszönöm ♡♡
Nagyon szívesen 🙂
Zseniális!!!Ezer köszönet a leírásért!