Néhány évnyi kreatív munkálkodás után megtanultam, hogy egy dekoráció igazi értéke a részletekben rejlik. A sok apró alkotóelem teszi egyedivé, már-már művészivé a végeredményt. Soha nem a bele fektetett pénz, vagy az összevásárolt kellékek az, amitől különleges és értékes lesz a munka. Sokkal többet tesz hozzá, ha minden apró részlet jól megtervezett és harmonikusan összeállított. Az pedig, ha egy alkotóelem újrahasznosított anyagból készül, egy olyan plusz értékkel bír, amire minden alkotó büszke lehet.
Bevallom őszintén, én mégsem ezek miatt hasznosítok újra. Mondhatnám, hogy azért mert környezettudatos vagyok, de ez így nem igaz. Egyszerűen csak szeretek így alkotni. Szeretem, ha valamit áttervezhetek, átformálhatok, más formában használhatok. Gondolkodásra ösztönöz. Izgalmas. Az újrahasznosítás pozitivitása pedig hab a tortán.
Ennek a fajta alkotásvágynak a hatására kezdtem el felhasználni a fém üdítős és sörös dobozokat. Készítettem már belőle csillagokat, szívecskéket és apró virágokat is. Ez utóbbinak az elkészítését olvashatod most el.
A kimosott sörös doboz alját és tetejét levágtam, majd a palástot kettévágtam, hogy könnyebben ki tudjam simítani, ne kunkorodjon annyira. A vágáshoz sima háztartási olló is elég, de mindenképp olyan, amit nem sajnálsz, mert azért koptatja az élét rendesen.
A fém palástokból egyszerű, papírhoz készült formalyukasztóval szaggattam ki a virágokat. Ennek híján persze kézzel is ki lehet vágni a kívánt formát, ez esetben alkoholos filccel elő lehet rajzolni a mintát. A formalyukasztó előnye amellett, hogy gyorsan lehet vele dolgozni az, hogy a kisebb virágokat meg is domborítja. A nagyobbakat egy acél pöttyözővel, vagy egy kiürült toll hegyével lehet tovább formázni.
Ahhoz, hogy a nagyobb virág kissé kehelyformát kapjon a rövid sugarakat a hátoldalon, a hosszú sugarakat a színén domborítottam.
A kivágott virágokat ragasztópisztollyal egy kartonra ragasztottam. Csak egy pici pötty ragasztó kell alájuk éppen csak annyi, hogy festés közben ne mozduljanak el.
A virágok színezésére több féle megoldás is van. Én legtöbbször egyszerű körömlakkal szoktam megkenni őket, amivel szinte zománcszerű hatást lehet elérni és kellően tartós is marad az eredmény még kicsit nagyobb virágoknál is.
Ennél a verziónál a virágok pereme fém színű marad, mivel a lakk begyűlik a kehelyforma közepébe. Emiatt a száradási idő is hosszabb, mint egy sima köröm lakkozásnál. A nagy virágokat ezúttal csillámos lakkal is díszítettem. Száradás után pedig akrilfesték pöttyökkel csinosítottam.
A másik díszítési verzió, ha a virágokat alapozóval kezeljük, majd akril festékkel festjük le. Ehhez én szivacsecsetet használtam, amivel függőlegesen nyomkodtam a virágokra a festéket. Ez kissé rücskös felületet eredményez. Száradás után megkentem ragasztóval és egy kevés homokkal hintettem meg, így rusztikusabb hatást értem el, mint a körömlakkos verziónál.
Ezeket a virágokat szívesen használom a különböző alkotásokhoz, mert bármilyen színben el lehet készíteni őket.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess a Facebookon, ahol még több általam készített lakásdekorációt találsz, vagy nézd meg az eddig készült összes alkotásomat a Pinterest táblámon.
