Farönk konzervből? Hát persze!

Nem igazán szeretem ismételni magam, de vannak olyan kompozíciók, amikben “bent marad valami”…. Olyan további lehetőséget hordoznak magukban, hogy újra elő kell venni, áttervezni, tovább alakítani, egyszerűen újra kell alkotni. Hát ez most nem így indult…

A tavalyi rozsdás hóvirágokról és a hozzájuk alkotott tündérekről úgy gondoltam, úgy jók, ahogy vannak. Csupán azért fogtam bele újra az elkészítésükbe, hogy írni tudjak róluk. A tündérek elkészítéséről még tavaly elmentettem a képeket, a leírás viszont akkor nem készült el. A hóvirágról egyáltalán nem terveztem írni, de annyian szeretnétek még megalkotni és sok a felmerült kérdés, hogy végül úgy döntöttem, hogy bár nem saját ötlet, azért mégis megmutatom, én hogyan készítem. Ehhez viszont nem voltak képeim, így végül újra kellett alkotnom az egészet.

Ahogy az lenni szokott az ilyen újra alkotásoknál, hamar szembesülnöm kellett egy megoldandó problémával… Idén kifogytam a rönkökből…. így ért körbe a történet és találtam meg az áttervezés, tovább alakítás lehetőségét egy kompozícióban, amiről úgy gondoltam, úgy jó, ahogy van. Elkészítettem hát a virágszálakat, a tündérkéket és ezúttal farönkök hiányában megterveztem a saját rönk-kaspóimat, hogy méltó helyük legyen az utolsó rozsdás hóvirág csokroknak.

A kiürült babatápszeres konzervek tökéletesen megfelelő méretűek voltak ehhez a projekthez, úgyhogy azokat használtam. A megtisztított konzervek fenekét konzervnyitóval levágtam, hogy egy fém hengert kapjak belőle

Különböző anyagú és vastagságú fonalakból 4-5 szálas vegyes gombolyagokat készítettem. A vegyes fonalszálat a hengerre kötöttem és elkezdtem körbetekerni a konzervet, de úgy hogy a szálak függőlegesen álljanak. Felül betettem a gombolyagot a konzervbe, alul pedig kivettem és így, feszesen körbe, hogy a teljes konzervet takarja. Aztán még egy kört, hogy itt-ott játékosabb, barázdáltabb legyen a felület.

Mivel több csokorra való hóvirágnak kellett kaspót készítenem és a fonalaim mind másmilyen vastagságú és textúrájú, újrahasznosított, maradék, bontott gombolyagok voltak, így mindegyik kaspó kicsit eltérő bevonatot kapott.

Miután körbeértem a konzerveken és megvolt a második réteg is, elcsomóztam a fonalat és egy kartonból vágott koronggal lezártam a kaspó alját. A karton korongot természetesen bevontam maszkolószalaggal, hogy jobban bírja a strapát, majd ragasztópisztollyal ragasztottam a konzervhez.

A vertikális fonalazás önmagában is nagyon mutatós, így akár így is maradhatott volna, de a cél a farönk hatás volt, ezért mindegyik konzervet alaposan lekentem alapozóval. A stencilező ecset ehhez a művelethez nagyon praktikusnak bizonyult. Az alapozót azonban hígítani kellett kissé, hogy ne vegyen fel feleslegesen olyan sokat a fonal. Most ugyanis nem a hídképzés, hanem a felületzárás és a kikeményítés volt a cél.

Én alapozónak általában Harzo T16-ot használok. Most is így volt, de ehhez a művelethez más alapozó, alapozó paszta, vagy akár sima decoupage ragasztó is megfelel. A lényeg, hogy a felület megkeményedjen és ecsettel festhetővé váljon.

A különböző anyagú fonalaknak, köszönhetően különböző textúrájú rönkök születtek. Az egészen durván barázdálttól a finoman vonalazottig.

Miután megszáradt az alapozó, Pentart kőhatású pasztával kentem át a felületet. Két rétegben vittem fel a pasztát, alaposan bedolgozva a szálak mentét kialakult barázdákba.

A kőpaszta önmagában is csodaszép árnyalatokban kapható, és bár nekem éppen volt a barna színűből is, tulajdonképpen most nem számított a színe. Azt használtam, ami éppen kéznél volt, így lett barna és szürke alap is. A rönk alapszínét ugyanis a kőhatású paszta száradása után Matt akrilfestékkel adtam meg. Először egységesen egy középbarna árnyalattal festettem le az összes kaspót.

A természet alkotta fatörzs kérgén – persze fajtától függően – kisebb nagyobb repedések figyelhetőek meg. Ezt utánozva a fatörzs-kaspómat Klasszikus repesztőlakkal kezeltem. A különböző kétkomponensű repesztőlakkok használatáról szuper leírást találsz a Művészellátó szaküzlet oldalán.

A Klasszikus repesztőt a hagyományos módon használtam. Első fázist felkenve, jó pár órás türelmes várakozás, míg teljesen megszárad, majd a második fázis, után kicsit türelmetlenebb drukk, amíg felfedezem az első repedéseket. Egyszerű, de nekem mindig izgalmas folyamat, amit ezúttal még izgalmasabbá tett az egyenetlen felület. A repesztőlakk hatását ugyanis nagyban befolyásolja a két fázislakk vastagsága. Az egyenetlen felület miatt viszont a lakvastagság sem egyenletes, így teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy sikerül a repesztés.

Tökéletes lett. Az egyenetlenségeknek köszönhetően egészen élethű lett a hatás. A repedéseket, hogy még hangsúlyosabbak legyenek, sötét Befejező viasszal emeltem ki. Ettől a felület kissé fényes lett.

Mivel még nem találtam elég élethűnek, tovább tanulmányoztam a fatörzseket és rájöttem az amúgy nagyon is evidens problémára. Az én rönköm nagyon steril, egyszínű. A repedések ellenére is hiányzik belőle az időjárási viszontagságok okozta rétegkopások.
Előszedtem az összes barna színű festékemet. A mogyoró és a földbarna között több olyan árnyalatot őrizgetek, amit én magam kevertem, így pontos színkódokat nem tudok adni, de készítettem belőlük egy palettát.

Egy vékony kontúrozó ecsettel, “szárazecset” technikával kezdtem felvinni a festékeket a kaspókra. Az egyik színnél az ecsetvonásokkal a mélyebb barázdákat céloztam meg, a másikkal a kiemelkedő részeket. Többször vissza is töröltem a felvitt festéket. Ezt a műveletet addig ismételtem, amíg a rönköm végre kezdett hasonlítani egy igazi farönkre. Bonyolultnak hangzik, de egyáltalán nem az. Tényleg csak ecsetelni kell. Random, érzésre. A felvitt akrilfesték miatt a repesztés is itt-ott takarásba került, de ez csak még jobban fokozta az élethű hatást.

Végül a rönkök oldalára felvittem egy kevés Cadence moha effektet. A 2 színt festőkéssel kentem fel, majd az ujjammal maszatoltam szét a felületen. Száradás után Pentart sötét Befejező viasszal lágyítottam az élénk színeket. A kérgen pedig a repesztőlakktól és a viasztól fénylő szakaszokat Matt lakkal tompítottam.

A kaspók alján a kartont még egy filckoronggal takartam, aztán száraz tűzőhabbal töltöttem meg a rönköket és a hóvirágokkal díszítettem.

Ezekhez a rönk kaspókhoz azt használtam, ami éppen a fiókomban lapult, de az elkészítéshez van még néhány dolog, amit szívesen kipróbálnék. A mintázathoz a feltekert fonal helyett például a Pentart Szálpasztát, papírmasét, vagy decoupage ragasztóval rögzített vattacsíkokat is el tudnék képzelni. A repesztéshez szívesen kipróbálnám a repedőpasztát, ami mélyebb repedéseket és talán mattabb felületet eredményez, mint a repesztőlakk…. A moha hatáshoz a Petart Moos effektjét is tesztelném. A mattítást pedig a Velour lakkal is meg fogom nézni…. mennyi, mennyi lehetőség! Biztosan fogok még ezzel a témával foglalkozni.

Ha tetszett a cikk és szívesen olvasnál még tőlem hasonló bejegyzéseket szeretettel várlak a Facebookoldalamon és a Kreatív Tudástér Facebook csoportomban, vagy kövess az Instagrammon.