Nem mondanám magam olyan igazi nagy karácsony fan-nak, legalábbis nem a média által közismert formában. Sosem stresszelek rá, hogy legyen rend és tisztaság, vagy halom kaja a hűtőben, vagy csilli-villi dekor, sőt nálunk „nem divat” az ajándékozás sem. Mi a magunk módján karácsonyozunk. Kevés olyan alkalom van az évben, amikor együtt vagyunk itthon, így ilyenkor még inkább arra törekszünk, hogy mindenkinek jusson „én-idő” és legye „együtt- idő” is, de lehetőleg minden kényszertől mentesen. Nincs kényszer főzés, kényszer takarítás, kényszer ajándékozás, hacsak valakinek nem ez a szíve vágya, hogy feszkózzon, mert persze azt is szabad, ha az esik jól. Szóval nekünk ez attól különleges, hogy maximálisan meg tudjuk adni egymásnak és magunknak a kényszermentességet.

A saját „Én-időm”-et persze (ki gondolta volna) dekorálással töltöttem, de hangsúlyozom, nem azért, mert ezt bárki elvárta volna, szimplán azért, mert ezt szeretem csinálni.

Bár egy-egy prototípust elkészítettem, már az adventi időszak alatt is, de az igazi nagy munka az utolsó héten kezdődött, mert akkor jött el az „Én-időm”. Nyakig temettem magam a díszekben és minden percét imádtam.

Haladjunk kintről befelé…

Az ünnepi hangulat beköltözött a házba, több szomszédunk is nekiállt díszíteni. Ki az ajtaját, ki a folyosót. Így én is vettem a bátorságot és a 10 emeletes panelház folyosó ajtajára krétafilccel felrajzoltam a Pinteresten talált fagyöngy mintát.

A bejárati ajtót idén klasszikus koszorú helyett egy nagy szürke-fehér csíkos, textil masnival díszítettem.

A felcsíkozott anyag széleit simán bevasaltam. Persze le is varrhattam volna, de ennyi időt nem szántam rá. Mivel az ajtónk elég „retró” (igen, ez jelen esetben az ócska szebbik megfogalmazása) ezért nem sajnáltam, a hosszanti és keresztbe futó szálakat az ajtó szélénél rajzszöggel rögzítettem. Ha az ajtó nem lenne lambériázva, akkor körbekötöttem volna a „szalaggal”, mint egy nagy ajándékcsomagot, így viszont megspóroltam úgy 2,5m anyagot. A masnihoz az anyagba közbélést vasaltam és szintén rajzszögekkel rögzítettem középen és a fülek alatt is. Egy szép faajtóra ezt a rajzszögezést semmiképp sem ajánlom, mert nyomot hagy, de mint írtam nálam nem volt szempont az ajtó épsége.

Az ajtó fölé kerültek a már bemutatott vasharangok.

A direktbe rozsdásított fém láncot átvetettem a fűtéscsövön, egy dróttal összefogattam és a végére akasztottam a harangokat. A havas levelek és bogyók közé még további 2-2 mini harangot tűztem, amik a nagy harangokhoz hasonlóan készültek, csak az alapjuk nem hungarocell, hanem fényes műanyag karácsonyfadísz az Ikeából. Ezek régi, kopott nyakláncokon lógnak.

Az előszoba tükrön és a lakás másik végében a teraszajtón szintén krétafilccel garázdálkodtam.

A tükörre hópelyheket rajzoltam a felső sarkakba. Az ajtón pedig lelógó karácsonyfadíszek kerültek.

A nappaliba lépve, a mindig nyitott ajtóra került az óriás tuja koszorú, amit december elején készítettem.

A saját készítésű, 40 cm átmérőjű sík alapra kötöttem friss tuja ágakat. A koszorút aztán több féle műhóval szórtam meg. Ezekről itt olvashatsz. Az alap lekötéséről a videót itt tudod megnézni.

A tuja karácsonyra már teljesen megszáradt, így kicsit be is söndörödtek a levelek rajta, de mivel az ajtó nincs mozgatva így nem potyog, nem sérül.

Néhány éve szintén Pinteresten találtam egy képet, amin egy vessző koszorúban csipkés angyalszárny díszelgett. Ez alapján készítettem el én is a koszorúba az angyalszárnyakat.

Erős rótból vázat hajtottam, majd vékony függöny csipkéből kivágtam a formát és apró öltésekkel a dróthoz varrtam az anyagot.

Mivel a drótom nem volt elég merev, kicsit rugózott a hajtásoknál, így nem is feszítette ki szépen a szárnyakat. Ki kellett merevítenem, ezért a felvarrt csipkével együtt egy hungarocell lapra tűztem és cukorszirupot főztem hozzá. Ezzel kentem meg őket. Három nap alatt kőkeményre száradtak. Kicsit megfújtam lakkal és feltűztem őket a koszorúra.

Nem vagyunk neurotikusak, de van néhány tárgy, aminek saját neve van nálunk :D Semmi fura kötődés egyszerűen csak mókás keresztnéven híni és személyiséget adni a napi használatban lévő tárgyaknak. Furcsa mód a ragasztópisztolyom még nem kapott nevet, de ami késik…. A kocsink Rico-a bogárölő, a mosógép Luigi a tévét pedig (a Jóbarátok sorozat után szabadon) „Steve”-nek hívjuk. Mivel Steve karácsony előtt felkerült a falra, így a médiaszekrény tetejére is került egy kis karácsonyi hangulat.

Egy rozoga fa tálcára szarvas fejet csavaroztam, amit előtte Pentart rozsda effekt szettel kezeltem.

Ezzel még további terveim vannak, de egyelőre ebben az állapotában a háttérbe támasztottam. Az előtte lévő kis befőttesüvegbe apró gombákat készítettem, Pentart bársonyporral bevonva. Erről még olvashatsz, majd részletesebben is itt a blogon.

Néhány mécsessel kiegészítve számomra tökéletes az összkép.

A médiaszekrény tetején lévő fiókokból alkotott polcra egy pár mini szarvasagancsot és a Flying Tigerből szerzett cukorpálca ceruzámat akasztottam.

A fiókos polcon kapott helyet a kis Polár expressz mozdony is.

Erre nem jutott idén időm, de szeretném majd átfesteni az elemeket rajta és itt-ott egy kis vaspasztával, és rozsdával élethűbbé varázsolni.

A hálószoba ajtajára már jó régen felfúrtam egy kis parafa táblát, hogy ide tűzzem, amit nem szabad elfelejtenem. Azóta persze lett határidőnaplóm, telefonos emlékeztető és még lapozható naptárunk is van, így ez a funkciója értékét vesztette. Dekoráció alapnak azonban kiváló. Erre egy hatalmas műanyag díszt varázsoltam át Vaspasztával és Rozsda effekt szettel.

A technikáról már a vasharangoknál írtam, de a konkrét díszről is olvashattok nemsokára, a társát ugyanis Pentart patina effekt szettel szándékozom majd kezelni és mindenképp beszámolok róla, sőt össze is vetem majd a két technikát.

A hálószoba ajtó másik oldalán egy kis szekrény tetején kapott helyett a manófánk.

Ez is december elején készült így már megszáradt, de a színéből egyelőre nem vesztett.

Az elkészítéséről röviden annyit, hogy a hatalmas spuli kaspómba tűzőhabot tettem (1.kép), amibe egy erős, egyenes, eredetileg orchidea támasztásra szolgáló botot tűztem. Az oázist körberaktam fakéreggel (2.kép), hogy kicsi törzse is legyen a fának és rendesen látszódjon alatta a hatalmas spulni. A bothoz dróttal kötöztem hozzá a hosszú tűlevelű fenyőágakat (3.-4.kép) úgy, hogy azok fejjel lefelé álljanak. A fenyő fölé tuját kötöztem (5.-6. kép), majd erre mohát tűzgéltem (7.-8.. kép). Hosszú zanót hajtásokból kötött kis csokrok jöttek (9. kép), egészen a fa csúcsáig (10. kép). Az utolsó sor drótot és zanótszárat pedig mohával takartam.

A lelkemnek ilyenkor jót tesz egy kis varázslat így egy mini manóajtót rögzítettem a lombkoronába.

Havat végül nem kapott a fa, de nem baj így megmaradhat tavaszra is, hiszen semmi konkrét karácsonyi hangulata nem lett. Egyszerűen egy manófa.

Ide is került azért némi rozsda. A manófa tövében parkol egy kis rat-autó. Eredetileg műanyag matchbox, talán egy öreg Benthly, de ezt van, aki nálam jobban meg tudja ítélni.

Az ősszel rozsdásított Miki csizmák is itt kaptak helyet. Megtölteni őket már nem maradt időm, majd legközelebb.

Ez megint egy olyan elem lett, ami nem kifejezetten karácsonyi, de hangulatos, úgyhogy én nagyon szeretem.

Az ajtóból a másik irányba indulva rögtön bal kézre egy kis vödörben hógolyók kaptak helyet.

Ez egy jó játék lett idén nálunk. Mivel nem nagyon volt hó, amivel igazi hócsatát lehet vívni, így ezekkel a hólabdákkal, dobáltuk egymást egész ünnepek alatt. Nagyon jó móka volt biztosan idén is előkerül majd.

A konyha feletti boltívre nem fektettem nagy hangsúlyt. A felkerült girlandot csupán a következő karácsonyi szezonra tervezett alkotásokhoz vettem meg előre, hogy már akár év közben is el tudjak készíteni egy-egy alapot. (igen ilyen előrelátó vagyok :P) De, ha már van feltettem, egy kis fénnyel átszőve és néhány hópelyhet akasztottam rá.

Egyszerű és hangulatos világítás, semmi több.

Mellette a nappali falán lógnak a monogramos lapdíszek.

Egy kevés girlandot és fényt tettem a borzasztóan nem dekoratív fűtéscsőre és arról lógattam be a hímzett doboztetőket. Melléjük fekete bársonyporos tobozokat készítettem.

A technika ugyan az, mint az üvegkupolák alá került fáknál, de ezúttal már nem volt meglepetés. Tudtam, hogy a bársonypor szuperül fog működni. Néhány fehér csillámos hópehellyel és egy két masnival csinosítottam ezt az összeállítást.

Az utolsó helyszín a karácsonyfa és környéke. A fenyőfa idén a nappalit és a műhelyt elválasztó pultra került. Ez az a pult ahova tavaly egy széles krétatáblát kreáltunk. Erről az instagramon számoltam be. Azóta volt némi ide-oda pakolás, de most hogy már a gyerekek az egész nappalit birtokba vették (kivéve a műhelyemet persze) végre visszakerültek a kis szekrények a helyükre.

És ha már krétatábla evidens volt, hogy valamit rajzolunk is rá. Természetesen téli témájú lett a mű, egy kis havas falut hoztuk össze. A tábla elé került nagyobbacska üvegtetős befőttest, amibe eredetileg téli hangulatú fenyős kompozíciót szántam, idén csak egy kis műhóval töltöttem meg. de remekül mutat így is az üres hógömb mellett, amit még tavaly előtt vettem a Flying Tigerben.

A tábla fölé szintén került egy darab girland és a tábla mögött, az asztalomon lévő ládák tetejére tettem az adventi boxunkat.

Mivel nagyon közel áll a szívemhez a Farmouse stílus így igyekeztem ezen a vonalon alkotni. Az adventink, így egy fa tartóba került, amit Pentart iszapszürkére akril festékkel festettem, végül umbra és fehér viasszal antikoltam. A élő zöldeket vizes tűzőhabba tűztem. Hosszú gyertyákat szúrtam bele, rozsdás száncsengővel és egy két hópehellyel díszítettem.

A ládák tetejére tettem a kis fa hintaszéket, amibe szerettem volna valami kis kiegészítőt készíteni, de most ez is elmaradt.

A piros lámpás formájú mécsestartó is csak mécsest kapott.

Sok minden kimaradt még amit szívesen elkészítettem volna, mégsem éreztem semminek sem hiányát. Így is tökéletes volt az összhang és valójában szeretem ezt az érzést, hogy még ezt meg ezt meg ezt is úgy megcsinálnám. Így ugyanis folyamatosan hajt az alkotási vágy.

Még hátra van a karácsonyfa, de mivel így is nagyon hosszú lett ez a cikk így arról a folytatásban olvashattok majd.