Én a viasz olvasztást egy megkopott wokban végeztem, ami elég nagy, hogy ráférjen a nagy lábosra, amibe vizet öntöttem, hogy vízgőz felett izzadjon a viasz. És persze bekapcsoltam a páraelszívót, hogy én legyen szauna a lakásból mire végzek.
Nem vagyok nagy tudora a gyertyaöntésnek… kifejezetten laikusnak számítok, úgyhogy sem színezésbe, sem illatosításba nem kezdtem. Használtam amim van, illetve két féle kanócot, két szilikon formát és egy kanóc-áthúzó-tűt (fogalmam sincs, hogy hívják igazából) szereztem csak be a projekthez. Nem is nagyon merülnék bele, a hogyan kell ezt csinálni részletekbe – szerintem találtok, olyat, aki nálam sokkal jobban ért hozzá és sokkal gyakorlottabb is. Viszont azt elmesélem azért, hogy mit tapasztaltam.
Szóval az első porjekt egy már leégett, illatos pepco-s gyertya volt, amihez egy adventről megmaradt zöld paraffin gyertyát (ezt se tudom pontosan mit takar, de így hívják azokat a szép, opálos gyertyákat, amiket használni szoktam) és az üvegben maradt illatos viaszt olvasztottam össze.
Eredetileg két zsinór kanóc volt benne, de én most egy fa kanócot választottam hozzá. Ezt elég szélesnek találtam ahhoz, hogy az égés során majd beolvassza a viaszt az üveg faláig…
Ugyan az illatos viasz jócskán higítva lett a másik viasszal (1/4 – 3/4 arányban) mégis megmaradt az isteni illata, úgyhogy nagyon örülök neki, hogy nem veszik kárba ez a szép opálos üveg a csinos kis fa fedelével.
A második projektem az oszlop gyertya volt. Ezt szlikon formába öntöttem. A tapasztalatom ezzel kapcsolatban, hogy nem érdemes a szilikon formába talpas kanócot tenni, mert elmászik…
Sokkal jobb, ha simán át van húzva a kanóczsineg a szilikonon. Igen áthúzva, vagyis átszúrva a szilikon és átvezetve rajta a zsinór…. persze ezt nem fotóztam, de ugye most nem is a technikai útmutatás a cél, csak a tapasztalataim elmesélése…. de remélem azért értitek 😀
….és akkor már a másikat is elmesélem, amit ezzel a formával kapcsolatban tepasztaltam…. ha már áthúzom a kanócot a formán, akkor a legegyszerőbb, ha a gyertya alja lesz a teteje… tehát ami öntéskor felül van az lesz az alja. Ugyanis a viasz szilárdulás közben zsugorodik. Emiatt az öntött gyertya tetején mélyedés keletkezik, amit persze fel lehet tölteni egy következő réteggel, de őszintén megvallva nekem ez nem sikerült szépen. Egyszer sem 😀
Ráadásul kivétel közben is sérült a henger. Szóval a legjobb ha fejjel lefele készül és az alja lesz a teteje.
Az utolsó gyertyás projektet ketté osztanám. Illetve megmutatom az ötletet, aztán egy plusz tippet csapok hozzá a végén, ami igazából leegyszerüsíti az egészet és szerintem izgalmas kis extra 😀
Ezek a rátétes gyertyák… legalábbis én most így nevezem 😀
Először az olvasztott viaszokból kis formákat öntöttem. A Stampedia szilikon formáit használtam hozzá.
Leveleket és hópelyheket öntöttem. Előbbit a már említett adventi gyertya viaszából, utóbbit pedig az Ikeás fehér tömbgyergyából. Ezekbe nem került kanóc.
Különböző poharakba, tálkába helyeztem kanócot és öntöttem viaszt, majd miután az megdermedt, a felöntő rétegbe tettem az előzőleg kiöntött formákat.
Lett, ami kifejezetten jól sikerült, de akadt olyan is aminél túl mély volt a felső réteg, túl forró a viasz és egyszerűen elmerült a foma és elvesztette a kontúrját a minta.
Ezek lettek a szépek…. de persze nem tökéletesek. A felöntő viaszréteg, amibe a levelek kerültek, nem lett egyenletes, de sebaj.
A hópelyhes valamivel jobb lett, ott nem látszik a felöntő réteg 😀 Ahogy a képen is látszik a hópihe közepét kilyukasztottam, így rá tudtam fűzni a kanócra. A levelek csak a kanóc mellé kerültek.
És akkor mutatom, ami nem sikerült jól 😀
A levelesbe eredetileg két ginkó levél volt, de ahogy fentebb is látszik az egyik nagyon alámerült, így miután megszilárdult a viasz az nem is látszott már benne. A helyzetet mentendő egy tölgy levelet tettem végül a helyére.
A kicsi hópelyhesnél szintén az volt a baj, hogy mély volt a lyuk, ami a viasz szilárdulása alatt keletkezett, így sok lett a felöntőreteg és ahogy beletettem a kis hópelyheket, azok simán alámerültek és eltűntek. 😀 Nem baj, ez sem megy kárba! A gyertyaöntésben a legjobb, hogy mindig neki lehet futni mégegyszer.
Na és akkor a plusz egy tipp!
Hasonlót már készítettem korábban. A Pentánál van is egy rövid videó róla, de most kombináltam a rátétes gyertyát a korábbi viaszforgácsos gyertyával.
Egészen egyszerűen lereszeltem egy gyertyacsonkot a sajtreszelőn.
Majd egy virág formájú szilikonba öntöttem viaszt, úgy, hogy a szilikont előtte átszúrtam és beleállítottam egy fa kanócot, amit a virág alján hagytam hosszan túllógni.
Amikor a virág megszilárdult a viaszforgáccsal megtöltött pohárba tűztem. Az alján lévő kanócot persze megfelelő hosszúra vágtam, hogy leérjen a pohár aljáig.
Nagyon szeretem ezt a forgácsos gyertyakészítést, mert ha nem teszünk rá díszt, csak a forgácsot használjuk, akkor nem kell olvasztani sem. Csak egy kanóc, vagy akár egy háztartási gyertya az üveg méretére vágva és köré a forgács tömörítve. Ha nem akarjuk, hogy szóródjon mielőtt meggyújtjuk, akkor a tetejét egy öngyújtóval kicsit be lehet olvasztani, de igazából , ahogy elkezdjük égetni, az olvadt viasz úgyis elzárja a forgácsot és már nem fog szóródni.
A most felhasznált viasz csak töredék része volt a felhalmozott alapanyagnak, úgyhogy biztosan fogom még ebben a témában a szárnyamat próbálgatni.
Ha tetszett a cikk nézz fel a Facebookra, vagy az Instára, és kövesd be az oldalt, ha még nem tetted. Ott még több inspirációval és ötlettel töltöm meg a mindennapokat.
