Másolás – nincs ezzel semmi baj!

Egy egy ünnepre, szezonra való felkészülést mindig anyaggyűjtéssel kezdek. Nem igazán követem az épp aktuális trendeket, inkább a saját hangulatomra, jelenlegi technikai tudásomra alapozva alakítom ki az az évi tervezetet. Megírom a bakancslistámat, mi az, amit abban a szezonban ki szeretnék próbálni, el szeretnék készíteni. Így tettem most is. Minden este a Pinterestet lapozgattam, beszélgettem alkotókkal, ki, milyen irányvonalat választ az idei évre. Ihletet gyűjtöttem. Eközben pedig újra elém került egy már régen mentett kép, ami évek óta tetszik.

Fel is vettem a listámra és neki is láttam beszerezni hozzá az alapanyagot. Majd elkészítettem.

Épp csak annyi változtatással, amennyit az alapanyagok mássága okán az alkotás megkövetel. Tehát szóról szóra koppintottam. Másoltam.

És ezúttal nem is az elkészítésről fogok írni. Hanem a másolásról, mert úgy érzem itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba.

Többször beszélgettem már erről a témáról alkotókkal, virágkötőkkel és olyanokkal is, akik nem a kreatív ötleteikből élnek meg. Kevés kivétellel a többség értetlenül áll a témával kapcsolatban tanúsított hozzáállásom előtt.
Téged nem zavar, hogy másolnak? Hogy használják az ötleteidet? Hogy ellopják a tudásodat? Hogy mások a te ötleteiddel keresnek pénzt??

A válaszom határozott NEM! Engem ez nem zavar. Miért is zavarna? Kevesebb nem leszek tőle. Sőt!

Minden a másolással kezdődik. Gyerekként másoljuk a szüleinket,  így tanulunk meg járni, beszélni, kapcsolatokat teremteni. A suliban egy példát követve oldjuk meg a matekpéldákat, készítjük  el a tutajt technika órán. Aztán felnőttként, szülőként már minket másolnak saját gyerekeink.
A kreatív alkotás is hasonló folyamat. Amikor először próbálunk egy technikát, érdemes egy az egyben másolni egy már kész  alkotást. Így megismerjük az alapokat, megtapasztaljuk mi is, hogyan működik a használt  anyag. Aztán amikor már elég  saját tapasztalatot gyűjtöttünk elkezdjük kiismeri mire jó még az adott technika. Elkezdjük feszegetni a határokat. Végül a saját ízlésünkre formáljuk. Ez az a szint amikor már egyedit alkotunk. Ilyenkor is van, hogy visszatérünk és egyszerűen másolunk, de már óhatatlanul  teljes egészében benne leszünk  mi is a kész műben. Benne lesz aktuális lelkiállapotunk, anyagokhoz és színekhez fűződő viszonyunk. Erre mondjuk, hogy ihletet merítettünk egy már kész alkotásból.
Aztán a következő  technikánál újra  kezdjük és újra teljes egészében másolunk.
Én is így csinálom! Így tanulok. Amikor új technikát próbálok rengeteg képet nézek meg a témával kapcsolatban. Van, hogy egy az egyben másolok valamit és van, hogy több  alkotásból válogatva készítem el a saját  verziómat. Ez technikától függ.  Olyan is akad, amikor ugyan jól ismerem a technikát, de a másolt alkotás annyira tökéletes, annyira nekem tetsző, annyira “én vagyok”, hogy nem változtatok rajta semmit. Ahogy ez a bevezetőben látható kis csészéknél is látszik.. De ez nem bűn!

Amikor engem másolnak, az megtisztelő.  Amikor az én alkotásom ihlet meg egy alkotót,  az számomra elismerés. A másoló alkotásának értékéből pedig semmit nem von le, hogy az ihlet honnan jött.  Attól az még  a saját keze munkája, így szíve joga pénzzé tenni.
Az én  alkotásom sem fog kevesebbet érni emiatt. Sőt az eszmei értéke nő.

Na de mi a hasznod ebből? – kérdezik többen.
Először is miért  kéne,  hogy hasznom legyen? Személyes haszon nélkül nem lehet? Nem lehet csak azért csinálni valamit mert jó érzéssel tölt el? Mindenképp kell a profit? És ha már profit, a “jó érzéssel tölt  el” nem számít elegendő profitnak? Nekem annak számít. Ha jól érzem magam gördülékenyebb megy az alkotás is. Így máris profitáltam abból, hogy segítettem valakinek. Ez nem elég? Van még.
Akik használják az ötleteimet, akarva akaratlanul hozzá is tesznek. Átalakítják a saját ízlésükre technikai tudásuknak megfelelően. Sokszor visszajut hozzám, mert szeretitek megmutatni, amit alkottatok és sok esetben olyat csavartok a technikán, ami nekem újabb ihletet hoz. Ez is profit.

De ha mindenképp anyagi oldalról kell nézni  a profitot elmondom azt is mi az anyagi vonzata annak, hogy “elárulom a titkaimat”, “ingyen kiadom a tudásomat”.
(Teszem hozzá ezek nem titkok, és sok esetben nem az én találmányom,  csak egy technika leírása az én olvasatomban, de igen valóban akadnak saját fejlesztésű ötletek is).
Tehát az anyagi haszon.
Blog, Facebook, Instagram, Meska, Pinterest. Száz meg száz lehetőség “vevő-szerzésre”. Minél  több az elérés annál több a kapcsolat a potenciális vásárlókkal. Ha úgy tetszik ingyen tudásanyag, ingyen reklámért. Mert az internetes kereskedelem így működik. Ezt persze el lehet érni vicces képekkel, cuki cicákkal vagy fizetett reklámmal is, de miért azzal, ha egyszer van olyan, amit szívesen csinálok és aminek olyan eszmei profitja van, amint csak  az alkotás hoz magával. Miért csináljam másképp, ha ebből így még többen profitálunk?

Ha van, aki úgy érzi, hogy ezzel az üzletét rontom, az ő megélhetését veszélyeztetem, akkor neki jelentem: Én vagyok a konkurencia.
Alkotótársaimmal együtt  én is fenntartom a jogot, hogy az általam kipróbált, tesztelt, tervezett technikákat azzal és olyan formán osszam meg, akivel és ahogy én jónak látom. Mint ahogy ezt megteheti az is, aki engem tesz felelőssé, hogy “rosszul megy a bolt”. Lehet konkurálni vagy társulni. Ez mindenkinek a saját döntése.

Ha egyetértesz a fentebb leírtakkal és van kedved csatlakozz hozzám.
Követhetsz a Facebookon, vagy az Instagrammon is.
Ha pedig szeretnél egy kreatív, egymást segítő, ötletekkel teli alkotói közösséghez tartozni, esetleg szívesen ismernél meg új technikákat, akkor csatlakozz a Kreatív Tudástér Facebook csoportomhoz.

Várunk szeretettel.