Minden télen nyitott szemmel járok és vadászom a különleges formájú díszeket. Így amikor tudomásomra jutott, hogy ilyen kis csinos díszek kaphatók idén a Pepcoban egyből a listámra vettem, hogy szerezzek belőle. Napokig nem jutottam el az üzletbe… mármár úgy voltam vele, hogy erről én biztosan lemaradok, amikor egyszercsak véletlen arra vitt az utam… sajnos már nem volt készlet, de egy dobozzal sikerült találnom a polc hátuljában… 3db… ennyi jutott. Aztán úgy alakult, hogy még aznap egy másik bolt is útba esett, ahol további 2 dobozzal kaptam. Ez összesen 9db dísz, amivel már tudok mit kezdeni. A 150cmes kis fámra pont elég lesz.
Nagyon finom, picike, kecses formájú díszek ezek…. elsőre kőpasztázni akartam, de amikor kézbe fogtam valami más jutott eszembe…
Finoman faragott kis fa díszekre gondoltam, ami tökéletesen passzol az idei terveimhez. Ráadásul nem is gondolnátok mennyire egyszerű!
Először leszedtem a műanyag akasztókat és a díszeket egy egy bambusz pálcára tűztem, majd egy alkoholos zsírtalanítás után Pentart Bonding Primerrel festettem le őket. A tapadóhíd alapozó előkészíti a felületet és ahogy a neve is mondja jobb tapadást biztosít a festéknek még műanyag felületen is.
Az alapozás után pár órát hagytam száradni, majd mogyoró árnyalatú matt Akril festékkel festettem le 2-3 rétegben. Vékony rétegeket vittem fel, hogy ne torzítson a finom íveken, ne üljön meg a mélyedésekben. Persze a rétegek között megvártam míg porszáraz lett a felület és a következő fázis előtt hagytam egy éjszakát száradni a díszeket. Ez a mogyórobarna árnyalat az egész alapja, ennek jónak kell lennie.
A következő lépésben iszapszürke matt akrilfetsék került a díszekre, de csak lehellet vékonyan szárazecset technikával. Ezzel a módszerrel csak a kidomborodó részek kapnak a festékből. Fontos, hogy az ecset valóban száraz legyen és csak minimális festék kerüljön rá sőt, még azt is érdemes felitatni egy anyagdarabon mielőtt ecsetelni kezdünk.
A sötétre “piszkolás” után, a nap által kiszívott, kiszáradt fa világos “lisztes” felületét kellett már csak előhívni.
Ehhez Pentart Antikoló gélt használtam. abból is a fehér árnyalatot.
Vastagon bekentem vele a díszt, finoman átsuhantam rajta párszor a hajszárítóval, majd egy puha ronggyal visszatöröltem a még kicsit nedves gélt. Az a jó ebben az anyagban, hogyha elsőre nem sikerül jól simán lehet javítani. Ha túlszárítottuk, akkor vízzel megspriccelve letörölhető. Ha meg véletlenül túltöröltük, akkor meg csak simán újrakenjük. Egyszóval nem lehet elrontani.
Ahogy az iszapszürke festék kiemeli a domború részeket, az antikoló gél úgy ül be a mélyedésekbe és ez a kettősség a mogyoró alapon tökéletes fa hatást eredményez. Az utolsó simítás egy csipet transzparens viasz, épp csak ahol át tudjuk rajta futtatni az ujjunkat. Ettől pici selyemfényt kap a sokat forgatott “fából készült” díszünk.
Az akasztást a korábbiakban már felfedezett bőrvégekkel oldottam meg. Hihetetlen menniyt dob ez az apró részlet is kézműves díszeken!
Kifejezetten finom darabok lettek így ezek a díszek és bár sok olyan kézműves dísz van ami egy szezont tölt csak nálam, ezekről már most tudom, hogy az álandó készletem darabjaiként megtartóm őket még hosszú időre.
Ha tetszett a cikk nézz fel a Facebookra, vagy az Instára, és kövesd be az oldalt, ha még nem tetted. Ott még több inspirációval és ötlettel töltöm meg a mindennapokat.
