Kulcskérdés – így lett az ajtódíszből kulcstartó koszorú

Kulcskérdés – így lett az ajtódíszből kulcstartó koszorú

Néha egy ajtódísz nem is ajtódísz… és néha a kopogtató nem az ajtón van… legalábbis nem kívül. Sok otthonban műanyag a bejárati ajtó, amire elég problémás ajtódíszt rögzíteni. Az ragasztós nyomot hagy, az öntapadós meg sem tartja a koszorút és a felülről lógatás sem mindenhol opció. Ha mégis szeretnénk valami csinosat a hozzánk betérők üdvözlésére, marad az előszoba. Ám itt sem feltétlen van túl sok hely a dekorálásra, így a legjobb megoldás, ha valamelyik használati tárgyat tesszük széppé, vagy valamelyik díszünket tesszük hasznossá. Ezen az elven elindulva született meg az én kulcstartó koszorúm.

Az előző bejegyzésben írtam a madárlakról, amin a Pentart Vintage Effekt Médiumát , Két komponensű Repesztő lakkjait és Rozsda effekt szettjét próbálgattam. A jó néhány óra alatt, amit a kis odú csinosítgatásával töltöttem rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb, ezért semmiképp nem akartam, hogy kárba vesszen. Szerettem volna valami különleges helyet találni neki.

Egy ideig az asztalomon teszegettem jobbra-balra, amikor egyszer véletlenül egy sápadt gesztenyepüré színű fonalgombolyag mellé került. Abban a pillanatban láttam magam előtt, mi lesz a sorsa a próbadarabként kiszolgált odúnak. Egy kötött alapú, vintage stílusú, kulcstartó koszorút készítek belőle.

Készítettem egy sík koszorúalapot. Úgy alkottam meg, hogy a madárlak szépen felfeküdjön rá és nagyjából ki is töltse a közepét. Mivel funkciót is szántam a koszorúnak, ezért fontos szempont volt az is, hogy a madárlakkal együtt se domborodjon ki túlságosan a koszorú a fal síkjából. Ennek az alapnak az elkészítéséről itt olvadhatsz részletesen.

 

A gesztenyepüré színű akril fonalból körkötőtűvel készítettem huzatot az alapra. Hosszú-rizsszem mintát választottam. Szerintem ez a minta remekül kiemeli a Opál repesztővel kezelt madárlak felületét és egy kis eleganciát is társít a kopott, rozsdás elemek mellé.

A hosszú-rizsszem egy  2 szemes, 4 soros minta. Egy sima és egy fordított szem váltakozásával kötjük, amit 2 soronként felcserélünk. Panka kötősulijának 7. videojában remekül bemutatjak ennek a mintának a kötését.

A koszorúmhoz egy 90 szemes, 30 soros hengert kötöttem. A kezdő sor mindig elég rugalmasra sikerül, nyúlik a mintával, ezért ez kerül a koszorú külső ívére. A záró sort viszont most szorosra húztam, hogy a koszorú belső ívét szépen kövesse. Így bár azonos szemszámmal készítettem a teljes huzatot, az mégis szépen elsimítható az alapon.

Ezeket a huzatokat általában úgy készítem, hogy csak a koszorú elejét fedem be vele. Egyrészt idő és anyagtakarékosság miatt, másrészt így nem vastagítom vele tovább a koszorúalapot. Tehát a kötött huzatot a külső íven megfeszítve teszem az alapra, majd a belső íven hátra simítva ragasztópisztollyal rögzítem.

Miután az alapot összedolgoztam ragasztópisztollyal felrögzítettem a madárlakot is. Mivel kulcstartónak szántam, ezért egy rozsdaeffekttel kezelt rusztikus formájú fa kulccsal díszítettem tovább a kész odút, amit a Pentart expressz ragasztójával rögzítettem.

A koszorú díszítéséhez rozsdás színű toboz rózsákat, apró terméseket, natúr izlandi zuzmót, fehér textil hortenziavirágokat, dérlepte leveleket és apró, újrahasznosítással készült, fém virágokat válogattam össze. Majd módszeresen elkezdtem felragasztgatni az alapra. A dérlepte levelekről itt, az újrahasznosított fém virágok elkészítéséről pedig itt olvashatsz bővebben.

Először mindig a nagyobb, súlypontosabb darabokat rögzítem, majd az egyre apróbb kiegészítőket ragasztom fel, míg végül teljesen összeáll a díszítés. Az izlandi zuzmót elsősorban a termések közötti rések kitöltésére használom.

Már csak a kulcsok helyét kellett biztosítanom. Ehhez 4 db nagyobb méretű szöget ütöttem az madárlak bejárata alá.

Ezt a műveletet sokkal egyszerűbb lett volna még az elején elvégezni, amikor a odú még nem volt a koszorúra rögzítve, de eredetileg becsavarható kampóval terveztem, a szögekhez az ihletet útközben kaptam. A harmónia kedvéért a szögek fejét is berozsdásítottam. Végül  akasztónak, egy vékony szalagból kötött hurkot erősítettem az alap hátuljára, amit egy ragasztópisztollyal ráragasztott filcanyaggal erősítettem meg.

Ha tetszett a cikk és szívesen olvasnál tőlem hasonló ötleteket, akkor kövess a Facebookon, vagy az Instagrammon ahol mindig értesülhetsz a friss bejegyzésekről.

“Kulcskérdés – így lett az ajtódíszből kulcstartó koszorú” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Hozzászólás

Loading...