Én és a bársonypor

Én és a bársonypor

Őszintén megvallva nem állt szándékomban cikket írni erről az anyagról, mármint a bársonyporról, mivel Hosszú-Bardócz Évi mint mindig, most is szuper anyagot állított össze, amiben leírja a Velvet powder tulajdonságait és a használat során szerzett tapasztalatait.
Aztán kipróbáltam én is…
Tulajdonképpen nem is ecsetelném a használati tudnivalókat, aki szeretné megismerni ezt az anyagot, olvassa el Évi cikkét ide kattintva a PURE DESIGN-on. Én most inkább arról mesélek mik jártak a fejemben, amíg kipróbáltam.

Először is engem a zöld árnyalat érdekelt a legjobban… ez az a szín, amit virágtőként mindennel tudnom kell párosítani… szóval ez egy joker. Ha ez nem megy, akkor veszett fejsze nyele… de kezdjük az elején.

A Pepcoban vettem nemrég egy doboz karácsonyfadíszt. Nem volt különösebb elképzelésem mit fogok vele kezdeni csak szimplán tetszett a formája. Kis gömböckés jégcsap fazon, persze full csillám volt az egész.  Nem igazán illik a stílusomhoz, úgyhogy abban biztos voltam, hogy valahogy kezelésbe fogom venni. Viszont semmilyen eddig használt anyag sem ihletett meg a díszekkel párosítva. Az meg hogy simán zöldre fessem egyáltalán nem vonzott.

 

 

Aztán jött Évi és a Pentart bársonypor projekt. Olvasván a cikkét már nyúltam is a telefonhoz és meg is rendeltem gyorsan a porokat. Ez mindig így van, ha valamit olvasok Évinél, vagy a többi általam kedvelt kreatív bloggernél. Azonnal beindul a fantáziám és  elfog a lelkesedés. Gondom ezzel nem vagyok egyedül… Szóval berendeltem néhány árnyalatot. Konkrétan a sárga és a fehér maradt ki csak, de most, hogy már ismerem az anyagot arra is van már a fejemben ötlet  mire használjam majd ezt a két színt.

Na de térjünk vissza oda, hogy megkaptam a Velvet porokat és el is raktam őket későbbi kipróbálásra, merthogy nekem ere most nincs időm. Várt viszont rám egy feladat, amihez akkor meg nem volt ötletem. Kaptam ajándékba két óra búrát, amit karácsonyra mindenképp meg szerettem volna tölteni valamivel. Az alját már előkészítettem a minap egy megfelelő átmérőjű agyag cserép alátetet választottam hozzá, amit lefestettem iszapszürke akril festékkel

 

 

Mindenek előtt megkentem fehér narancsolajos pasztával. Ez amúgy szinté Évitől lestem. Arra viszont nem volt ötletem mit tegyek bele. Egészen tegnapig.

Amíg a gyerekeket altattam vártam az ihletet. Valami van a „Bóbitá”-ban és a „Hét pettyes katicá”-ban mert, ahogy énekelem nekik mindig fantasztikus ötleteim támadnak 😀 és mivel elég makacsul nem akarnak elaludni mostanában, jó sokáig tudok gondolkodni. Így mire éjfélre az asztalomhoz ültem már tudtam mi kerül a búra alá.
Gondolom már kitaláltátok. Előszedtem a Pepcos díszeket, az öntapadósra száradó ragasztót, a zöld  bársonyport és a megfelelő színű akril festék híján, egy sárga és egy kék akril festéket. Kevertem egy zöld színt és alapozás nélkül lekentem a díszeket, majd mikor megszáradtak ment rá a ragasztó.

 

 

Aztán amikor az is meszáradt jött a por.  Hááát…

 

Teljes csalódás…. ez nekem nem bársony… sokkal inkább olyan, mint a filc anyag… igen, mint a biliárdasztal bevonata. Mit rontottam el?  Közben persze a kezem azért járt… hát nem sok olyan anyagot próbáltam a Pentarttól ami nem tetszik… konkrétan csak a Patina effekt szett nem vett le a lábamról, de ez sem feltétlen a termek hibája csak szimplán nekem nem jön be ez a hatás, vagy az is lehet, hogy rosszul használom.

…lehet, hogy ezt is??

 

 

Zöld, az oké, de nem bársony… a bársony selyemfényű, de ez nem. Stb., stb. Szóval járt az agyam… ebből mi lesz?
Nem igazán tetszett, de ha egyszer belefogtam, akkor már csak összehozok valamit, mert olyan nincs, hogy el van rontva. Szóval folytattam.
A kép a fejemben Évi cikke után egy bársonyos finom kis anyagra épült, amivel finoman kell bánni, de mire a negyedik díszt is beporoztam rajtotem, hogy tévedtem. Ezzel bizony nem kell finomkodni. Kiszórtam az egészet egy papira, meghempergettem benne a díszt, majd kézzel átdörgöltem, hogy a felesleg lejöjjön. Az utólagos javítás idejére a por már visszakerült a tartályba és a csőrön keresztül  prüszköltem a díszre… úgy azért valamivel finomabb és tisztább volt a munka, mint az előző hempergetős-dörzsis módszer.

Tehát meglettek a díszek akárhogy is… zölden, mattan, mint a filc. Én meg le törve, mint a bili füle, mert nem ilyennek láttam Évi képein. Mit kezdjek vele?? No mindegy azért csak elhasználom… folytattam.

A bura talpára rögzítettem egy kb 1 centi vastag darab száraz tűzőhabot, a díszeket, amik tetejéről előzőleg leszedtem az akasztó és levágtam a csonkot, fejjel lefelé a talpra állítottam. Olyan lett így, mint egy kis futurisztikus fenyőfa. Két díszről levágtam a most már alsó, legnagyobb gombócot, hogy még jobb legyen a fenyők magassága. Alá zuzmót és szárított mohát tettem.

…eközben azon gondolkoztam, mennyire szeretem ezt csinálni. Virágkötőkét egész másképpen, vagy inkább másra használom ezeket az anyagokat, mint amire eredetileg ki vannak találva és mivel nem sok olyan virágkötőt ismerek, aki hozzám hasonlóan ennyire belefolyt a kreatív hobbyba, így nincs is előttem útmutatás. Magamnak kell ezt az utat kitaposnom. Nekem kell megtapasztalnom hogyan, passzolnak bele ezek az anyagok a kötészetbe, főleg az én kötészeti stílusomba. Ez nagyon izgalmas dolog. Igazából nincs tétje, ha jó, jó, ha nem, nem. De ez a végtelen sok lehetőség, ami a kreatív hobby és a virágkötészet összevonásában rejlik, engem izgalommal tölt el.

Most például, hogy hogyan fogom ezt a filcszerű…. hoppá…hmmm…. ez egész más lett…. sokkal teltebb a színe és egy kicsi fénye is lett…

 

Bizony a nagy agyalás alatt, amíg én a mohával és a zuzmóval voltam elfoglalva, valami történt a bársonyporral. Nem tudom mi…  lehet, hogy a szálak rendeződtek, vagy csak nekem kezdett hatni a kávé, de elkezdett tetszeni a látvány.

Visszatértem tehát az eredeti képhez. Tudjátok, amit altatás alatt gondoltam ki. Fogtam a fehér Pinty plus sprayt és pontosan a fák fölé tartva megfújtam a zöld bársonnyal bevont díszeket. Még egy picit, még egy picit éééés tökéletes. Egy csipet  fehér csillámmal is meghintettem. Hibátlan lett.
Mint egy futurisztikus havas fenyőerdő. Innen már nem volt nehéz dolgom, de annyira bele lendültem, hogy elfelejtettem fotózni. A moha és az zuzmó is kapott festéket és csillámot. Néhány szürkére festett toboz, két hópehely és egy nagyon cuki, pici szánkó, amit megpecsételtem a Flying Tigerben szerzett hópelyhes bélyegzővel, amit nagyon imádok.

 

Kész lett a búra alatti kis téli táj.  Szuper lett. Mondanám, hogy pont, mint a fejemben, de nem. Annál is jobb lett. Jöhetett a búra. Sajnos, nem sajnos az ajándékba kapott búráim műanyagok és ugye használtak. Ilyen formán nem hibátlanok. Itt-ott karcos…  nem szép. Viszont a nagy előnye hogy nyugodtan postázható. Ehhez viszont a búrát a talphoz kell ragasztanom. Ezt Pentart expres ragasztóval meg is oldottam gyorsan. Valamit azonban muszáj voltam javítani a búra kellemén, mert így ki nem adnám a kezemből.

Először is kellet rá egy fogantyú. Egy másik projektemhez nemrég beszereztem egy doboz üveg sakk készletet. Kis 20cm-es üvegtábla és bizony nagyon helyes üveg bábuk vannak hozzá. Kipróbálgattam a figurákat és végén a fekete futó lett a nyertes. Az üveg sakkban a fekete csupán csak füstüveget jelent, így ezt a kis füstös futót speckó üveghez való ragasztóval a búra tetejére ragasztottam.

 

Úgy sakkoztam, hogy ha kicsit megfagyasztom a műanyagot kívülről, akkor kellő értéket adok hozzá, hogy kárpótolva érezzem magam, amiért a búra nem üveg.  Előszedtem a Pentart Jéghatás pasztát, a  hótollat és a fehér kontúrozót. A búrát és a talpat az illesztésnél végigkentem vastagon a jég effekttel és fentre, a figura melle is ecseteltem kicsit. Az ujjammal ütögetve elpacsmagoltam a csillogós flitteres pasztát. Aztán hópihe részleteket rajzoltam a kontúrozóval a jéghatás peremére ide oda. Majd a hótollból kinyomott kevéske hópasztval dolgoztam meg, amit ecsettel  random vittem fel.

 

 

Hajnal fél 4re lettem kész vele, de megérte. Gyorsan kipróbáltam a múlt héten kapott fix objektívet is a Canonnal. Egy álom ♡♡ még nem tudom csak automatában használni, de amint lesz egy kis időm tanulmányozni fogom a manuális beállításokat. Ilyen szuper képeket lőttem a még száradó kupolás asztaldíszről.

 

Azt hiszem, szereznem kell még néhányat ezekből a gömbőcskés jégcsap díszekből….
Azt pedig mindenképp el kell ismernem, hogy a bársonypor tényleg fantasztikus… meg a jéghatás paszta, meg a hótoll stbstb 🙂

Ha szeretnéd látni mire használom még a bársonyport vagy, hogy hogyan ismerkedek meg további anyagokkal a következő projektben, akkor kövess a Facebookon, vagy csatlakozz a Kreativ Tudástér Facebook csoportomhoz. Ha pedig szívesen vénnel ehhez hasonló egyedi kézműves termékeket akkor  jelentkezz az Annie’s Design piactér csoportomba, ahol mindig értesülhetsz, ha eladó sorba kerül egy-egy alkotás, vagy klikkelj a Meska boltomra.

**A bura /búra helyesírásával kapcsolatban: a jelenlegi helyesírási szabályzat szerint a burát már búrának írjuk 😀

“Én és a bársonypor” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Hozzászólás

Loading...