A fa rózsák története

A fa rózsák története

Első felvonás – Opálrepesztő

Egyiknek kacat, másiknak kincs… Így volt ez azzal a két szatyornyi mindenfélével, amit édesapám szerzett nekem nem rég. Egy csomó ütött kopott, poros, fa játékot és fa dekor elemeket rejtettek a szatyrok. Az egyikben fából faragott virágok is voltak, 9 db rózsa fejet és 16 db rózsalevelet találtam.

 

 

Koszosak és sérültek voltak, de így is látszott, hogy nagyon különlegesek. Legalábbis én így éreztem. Talán egykor asztalos nagyapám révén örököltem ezt a fajta szeretetet a fából készült tárgyak iránt, de úgy éreztem új életet kell adnom ezeknek a fa virágoknak.

Alapos sikálás után látszott, hogy az amúgy sem túl szép festés nagyon megkopott a virágokon. Szívem szerint az egészet visszacsiszoltam volna és egyszerűen színes páccal kezeltem volna a nyers fát. Kevéske bútorfelújítós tapasztalatomból azonban tudom, hogy iszonyat nagy meló lett volna a szirmok közül úgy kicsiszolni, hogy a formát ne sértsem fel és bár vannak alap szerszámaim, ilyen vékony csiszolófejem nincs. Szóval ezt az elképzelést el kellett vetnem. Második gondolatom a repesztő lakk volt. Neki is láttam lealapozni a rózsákat és a leveleket.

 

 

Előbbieknek akrilfestékből kevertem egy szép mályvás fáradt rózsaszín árnyalatot utóbbiakat pedig a Pentart tövis színű, matt akriljával festettem le. Száradás után Opálrepesztő lakkal kezeltem a virágokat.

 

 

Ahogy a képen is látszik, gyönyörűen felrepedt a második réteg és valami csodálatos, puha, selymes tapintású lett az egész.

Pár napig hagytam pihenni a dolgot… valahogy nem akaródzott viasszal kiemelni a repedéseket. aztán mégis rászántam magam, hiszen hiába a gyönyörű repesztés, ha nem látszik. Kár volt…

 

 

Pentart Umbra antikoló pasztájával mentem át rajta először. Hosszú-Bardócz Éva blogjáról tudom, hogy nem kell frászt kapni az Umbrától, elsőre nagyon piszkos lesz az eredmény. Igen ám, de ezúttal sehogy sem tudtam visszább venni a „piszokból”. Átkentem a fehér viasszal is hátha, de így sem tetszett. A festék elvesztette a színét, a felület elvesztette azt a puha selymes hatását. Úgy éreztem menthetetlen.

 

Második felvonás – a kőhatás

Új irányból kellett megközelítenem a dolgot így ismét alapoztam. Utóbb a lányoktól az oldalon azt a tanácsot kaptam, hogy a viaszhoz való terpentinnel próbáljam meg visszaszedni a viaszt, akkor csak a repedésekben maradt volna meg. Valószínű ez működött volna, de mire az üzenet elért hozzám, már túl voltam az alapozáson. Így ezt legközelebb valami máson fogom kipróbálni.

Az új tiszta lap után a másik kedvencemmel estem neki a rózsáknak. Az egészet lekentem kőpasztával. Ezúttal saját keverésűt használtam. Ezt úgy készítettem, hogy fehér akrilfestékbe decoupage ragasztót kevertem fele-fele arányban és szitált madárhomokot adtam hozzá. A homokból annyit, hogy még kenhető állagú legyen. Így kicsit durvább lett a kőpaszta, mint az eredeti Pentartos, de nem bántam. Érdekesség, hogy az Opálrepesztő még a kőpasztát is megrepesztette itt-ott, ami a festés után tűnt csak el.

 

 

Tehát a kőpaszta száradása után újra lekentem a rózsákat az előzőleg kevert fáradt rózsaszínnel, csak ezúttal kicsit még világosítottam az árnyalaton. A még nedves festett felületre szintén madárhomokot szitáltam, amitől pont olyan kellemes opálos lett a felület, mint előzőleg a repesztő lakktól. A fenti képen látszik a különbség a bal oldali rózsa már homokkal szórt, a jobb oldalin még csak a friss festék van.

A leveleket ugyan ezzel a módszerrel festettem le. Kőpaszta, aztán tövis színű festék, amire madárhomokot szitáltam.

Száradás után matt lakkal fújtam meg a felületeket, hogy még tartósabb legyen. A rózsákon ugyan így már nem látszik, hogy eredetileg fából készültek, de ezt a vágyamat ezúttal elengedtem, mert nagyon jól áll nekik ez a kő hatás is. Elégedett voltam az eredménnyel.

 

Utólsó felvonás – Virágbox összeállítás

A mesés kőhatású rózsáknak és leveleknek helyet kellett találnom. Az az ötletem támadt, hogy a mostanában nagyon divatos virágboxot készítek belőle. Az ihletet már nem először Hosszú-Bardócz Éva egyik alkotása adta. A csíkos kerek dobozokat Éva Facebook oldalán láttam. Ezek alapján készítettem el én is a virágbox dobozát.

 

 

Alapozás után fehérre festettem a kartont, majd maszkoló szalaggal kitakartam a csíkokat és a rózsáknál is használt saját keverésű fáradt mályvás rózsaszín akrillal festettem le. Éva dobozain nekem nagyon tetszett, hogy a csíkokat különböző irányba festette le. Vagyis a fehéret vízszintes ecsetvonásokkal, majd maszkolás után a színeseket függőleges ecsetvonásokkal festette. Mivel végül umbra viasszal lett kezelve a felületet, így ezek az ecsetnyomok gyönyörűen kirajzolódnak és ettől valahogy még jobban elkülönülnek a csíkok egymástól.

 

 

Szóval Évát követve elkészült az én csíkos dobozom is. A doboztetőt is színesre festettem és a doboz aljára ragasztottam. Egy széles szatén szalagból kötött masnival díszítettem, majd a box aljára végül finom tapintású filc anyagot ragasztottam.

Száraz tűzőhabbal töltöttem fel a dobozt, majd elrendeztem benne a 9 db rózsafejet és a 16 db rózsalevelet. Az egészet úgy terveztem, hogy a doboz szája felett, mint egy nagy csokor emelkedjen ki a kompozíció. Nekem ezek a boxok jobban tetszenek, mint a teljesen a dobozba zárt virág. Bár a dobozba rejtett virágnak is megvan a bája, de szerintem sokkal látványosabb ez a megoldás.

 

 

A kő hatású fa virágok mellé lilás árnyalatú textil hortenziákat, és mű gyöngyvirágokat választottam. Szép páfrányleveleket is találtam, amit a korábban már bemutatott deresítő módszerrel tettem hamvassá. Erről itt olvashatsz bővebben.

 

 

Eukalipus bell terméseket is rejtettem a csokorba, végül pedig szárított mohával, natúr izlandi zuzmóval és szárított tillandsiával takartam az itt-ott kivillanó tűzőhabot. Nagyon alaposan megtömtem a doboz, hogy a rögzítések sehol ne látszódjanak és az eredmény egy nagyon gazdag, dús csokor lett.

 

 

Az egész összeállítás megkoronázása képpen készítettem egy kecses szárnyú pillangót is. Ennek elkészítéséről itt olvashatsz. A különlegessége ennek a pillangónak, hogy a szárnyait az Opálrepesztő lakkal kezeltem, mintegy emléket állítva az egész történetnek, hogy mi mindenen mentek keresztül a rózsák, míg végül kővé dermedtek és csokorba tűztem őket.

 

 

Remélem valaki nagyon sokáig fogja még örömét lelni ebben a csokorban. Én boldog vagyok, hogy elkészíthettem.

Ha tetszett a cikk a rózsák átalakulásáról és szívesen olvasnál hasonló történeteket kövess a Facebookon, vagy gyűjts velem ötleteket a Pinteresten. Ha tetszenek az alkotásaim és szívesen díszítenéd vele otthonodat, vagy lepnél meg vele valakit, akkor szeretettel várlak Meska boltomban, ahol az itt bemutatottakon kívül más egyedi lakásdekorációkat is találsz tőlem.

“A fa rózsák története” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Hozzászólás

Loading...