Ezt a box fazont a Magyarországon annyira még nem elterjedt virágtáskák ihlették. Egyszerűségében rengeteg lehetőség rejlik.  Minden szezonra készülhet belőle akár több verzió is. Lehet akár tavaszi csipkés, nyári faágas, őszi tökös vagy karácsonyi szőrmés is. Az alapja viszont mindnek ugyan az.

Egy kartonpapírból vágom ki a formát. Először természetesen felrajzolom. A középső sáv az alja, a két oldalsó ív pedig a box oldala lesz. Ezeket különböző módon lehet felrajzolni. Én körzővel oldottam meg, de lehet sablont is használni hozzá, vagy akár szabad kézzel is neki lehet állni. A lényeg, hogy az arányok jók legyenek. Az oldalak ne legyenek nagyon magasak, meredekek és az alap se legyen túl széles.

Nálam általában az alap nem teljesen körforma. Inkább olyan mintha a körből középen kivágtunk volna egy széles sávot. Az oldalfalak magassága kb. megegyezik az alap szélességével. Én 8-10cm széles alapot szoktam készíteni 30-40cm hosszúságban. A szárnyak pedig szintén 8-10cm magasak.

Ehhez az kell, hogy a körzőt ne középre illesszük. Ennél az alapnál a középső rész szélétől egy 1cm-rel beljebb húztam egy-egy segédvonalat. Erre illesztettem középre a körzőt és az alap hosszúságára nyitva rajzoltam meg az egyik, majd a tűt áthelyezve a másik oldalra is az ívet.

Szabályos körformát akkor készítek, ha egy horgolt kerek csipke terítővel vonom be az alapot. Arra azonban akkor is figyelni kell, hogy az oldalfalak ne legyenek végül túl magasak. Ezt az alsó rész szélesítésével lehet kijátszani.  Nekem azonban a keskenyebb verzió jobban tetszik így én, ezt a nem pontos körformát szoktam gyakrabban készíteni.

A következő lépés, hogy a hajtás vonalában egy vonalzó mentén sniccerrel hasítom fel a kartont, de vigyázva, nehogy átvágjam az egészet.

Így szép egyenes éle lesz a box szélének.

Miután a forma megvan, jöhet az eldolgozás. Természetesen ezt az alapot is valamilyen módon strapabíróbbá kell tenni. Ha nem szeretnénk, hogy egy véletlen kiborult pohár víz, vagy akár a folyamatos nagyobb páratartalom megrongálja, mindenképp kell egy védőréteg a kartonra. Ahogy a koszorúalapoknál itt is maszkolószalaggal zárom a felületet. Miért nem sima ragasztószalaggal? A válasz egyszerű. A maszkolószalag jól bírja a ragasztópisztoly hűjét is. Így amikor a huzatot ragasztom a tartóra, nem olvad szét, nem hólyagosodik fel.

Azt azért tudni kell, hogy ettől sem lesz totálisan vízhatlan a tartó, tehát például vizes tűzőhabot és élő virágot nem érdemes bele tenni további bélelés nélkül, de a fentebb említett pohár víz, vagy pára ellen elég védelmet nyújt.

A maszkolószalagot midig nagy ráhagyással használom, hogy biztosan jól zárjon és alaposan a felületre simogatom.

Kívül és belül is leragasztom a boxot, majd a kiválasztott anyaggal vonom be. Ehhez az anyagot egy centis ráhagyással méretre vágom.

A rögzítéshez nagyon jó a Petart öntapadósra száradó ragasztója, amivel a maszkolószallag felületét kell megkenni. Száradás után ez az anyag öntapadó felületű lesz így az anyagot szépen rá lehet simítani, nem csúszkál el. Ennek híján kétoldalú ragasztó csíkkal is megoldható a művelet.

Simán ragasztópisztollyal nem javaslom, mert a megszilárdult  ragasztó anyag mindenképp domborulatot hagy az anyag alatta és az nagyon el tudja rontani az összképet. Ragasztópisztolyt inkább csak ott használjunk, ahol nem látszik. A túllógó anyag a box peremén áthajtva, belülre már rögzíthető ragasztópisztollyal.

Ha ezzel megvagyok, a box alját filc anyaggal vonom be, amit  a kér rövid oldalon szintén behajtok a box belsejébe.

Az oldalfalak ilyenkor még nem stabilak, nincs fix pozíciójuk. Akár teljesen össze is lehet érinteni őket, vagy kicsit kifelé hajtva hagyni.

A stabilitást, majd a boxba szabott száraz tűzőhab adja meg, ugyanis azt mindhárom oldalhoz hozzáragasztom ragasztópisztollyal.

Ha tetszett a cikk a cikk és szívesen olvasnál hasonló ötleteket, akkor kövess a Facebookon, vagy gyűjts velem ötleteket a Pinteresten.